Hosszú szünet után újra töltök fel. Mostanában radikálisan valósítom meg azt, amirõl Susan Sontag nem is álmodott: a fényképezõgépemhez erõsített állvánnyal járok a világban, és széjjelgéppisztolyozok mindent, ami mozog, neszel, molyol, serceg vagy zizzen.

Ez a kép Európa legnagyobb cseppfolyós gáz tartályának tetején készült.

Kísérleti stádiumban. A lényeg: van, találtam, elhoztam jópár diát, ff és színeset, ilyen oktató célú marhaságok, magyarország története és a második világháború egyes részeihez, ezeket most elkezdtem manipulálni, tehát karcolni, roncsolni, most próbaképp egy fos szkenneren és irfanviewban csináltam egy ilyen verziót, hogy lássam, érdemes-e komolyabban belemennem, nekem ez tetszik. Jobban is megcsinálom majd. Szóval egy ilyen első próba.

Alcím "Tatabánya, Bánhida 2007." Vasárnap pár 13×18-as kép erejéig felavattam az új laboromat, semmisincs rendesen a helyén és túl meleg van.

Nem is tudom, mit írjak. Teja, persze, hogy teja, csak most egy kicsit elbizonytalanodtam. Nem döglöttek ezek a tónusok? A képerny?n lév? táblázat felsorolja a választható megvilágítási terjedelmeket (SBR) 4.35 blendét?l 9.12 blendéig. Nosza, kipróbáltam: a szkennert?l a denzitométerig 7.7 TMax 1+9, 6', 20 fok. DR: 0.995 (FPSp1)