Régóta próbálkozom már pipacsfotózással, de talán ez az első képem amivel meg vagyok elégedve. A legnagyobb nehézség a pipacsfotózással az, hogy túl könnyű lefotózni. :) Úgy értem szép színes: piros-zöld, szépen áll, klassz szirmai vannak, az ember gyorsan megörül, megelégszik az eredménnyel és végülis tucatfotó lesz belőle. Tehát tulajdonképpen a pipacsfotónál zavaróak a színek - úgyse mondanak semmit, mindenki tudja, hogy piros. Érdekesebbek nekem a lehajló bimbók, az imbolygó "szőrös" szárakon bólogatva... A fenti kép egy párás reggelen készült 6 óra körül, június közepén. A nap éppen besütött a temető mellett a pipacsmezőre. A felvételhez orthokromatikus filmet (Maco Ortho25c - Xtol 1+2 22 fok, 9 perc) használtam, ami a vörösre érzéketlen, ezért a szirmok teljesen feketék.

Ágyban vagytok már?

Valahogy így képzelém a dolgot, ezáltal semmi nem vezeti ki a szemet.