Aranyosnak aranyos a kicsi, de a tekintete olyan ijedt szegénynek (mintha éppen a hanyatt-dõlés elõtti pillanat lenne a képen), a haja meg csapzottnak tûnik. Én jobban szeretem, ha egy gyerek haja inkább olyan keszekusza kócos (és a gyerekek legtöbbjének jól is áll), mint ilyen lelapuló/lenyalt, de csapzott ne legyen semmiképpen.

Köszönjük a babafodrász hozzászólását, most jöhetnek a fotósok... :-)

Jó-jó, de amúgy szerintem rendben van (legalábbis részemrõl - én ilyen világítási kérdésekben nem nagyon tudok okosakat mondani)...

Egyébként szerintem a fotósnak is figyelnie kell ilyesmire, mint elõnytelen haj/frizura, mert a szülõk nem figyelnek fel rá (õk -helyesen- csak a világ legszebb gyerekét látják, az apróságokra nem figyelnek). Így adott esetben a fotós feladata az, hogy beletúrjon a csöppség hajába, vagy megigazítsa, hátrasimítsa.

Egyébként a szöszös/kinyúlt felsõ sem tetszik (fõleg a ruha vállcsúcsán), ha már... :-)

Ritka az ilyen babaportré. A gyerkõcöket, különösen ebben a korban már (úgy becsülöm, õ már kúszik-mászik, ha önállóan talán nem is jár, de mindenhová felkapaszkodik, örökmozgó) leginkább csak menet közben lehet el-elkapni, és nem így, mintha egy komoly felnõtt nézne bele a kamerába, gondosan kiválasztott háttér elõtt, egyenletesen derített fényekkel megszórva, igen pontosan a szemekre belõtt fókusszal. A kicsit talán túl erõs bal oldali fény sem igazán bántó, babához jól illik ez a némileg túlvilágított lágyság. Miközben Robi azért igazakat mondott, de a fotós erények mellett eltörpülnek ezek a (részben igen szubjektív) kritikák szerintem. Én, ha a kicsi szülõje lennék, talán csak egy csöpp mosolyt hiányolnék az arcáról, de így is igen kifejezõ, jó kép ez.

Nekem tecc, a szokatlansága (nem tündibündi kisgyerek) az erénye. Nincs baj a felsõvel is. A színek, világítás viszont miért lettek ilyenek? Balról nem túl erõs a fény?

Felsõvel sem.

Robi: Igazad van, a fotósnak figyelnie kell mindenre. Az elsõ pár ilyen (gyerek-modell) fotózás után, már csináltam listát, például: Gyereket megtörölni! Az állományok retusálásakor derült csak ki, mennyi nyál bír rászáradni egy ekkora arcra... :-) A haj stílus meg szerintem több midentõl függhet. Az már stilisztikai kérdés, hogy egy komoly portréhoz illik-e a borzolt frizura, vagy egy mosolyalbumba a lenyalt, rendezett. Megjegyzem, hogy ez a korosztály - szerencsére - még nem pózol, tehát ha a frizura adott is (bár közben változik) az arckifejezés tervezhetetlen. Pár reakciót ki lehet provokálni, vagy lehet valamelyest irányítani, de a jó reflekszek, meg a folyamatos készenlét alapfeltétel.

Jah, hogy kinyúlt felsõ... ToZó jól becsülte: örökmozgó. kérem ennek figyelembe vételét. Pár hasonlót mutattam egy ismerõsnek, aki azt mondta: "Olyan nyugodtnak tûnnek. Hogy csinálod?" Sehogy. Nem nyugodtak, de van néhányszor 1/200 másodperc, mikor már mintha...

Nagyon tetszett, mikor az egyik barátom az új fényképezõgépe menüjében keresett beállítást arra, hogy hogy fotózzon le minket, és gondos válogatás után a "Kids and pets"-et választotta végül. Igen, van ilyen! Komoly, nem? (Nyilván valami rövid záridõ prioritással fut)

ToZó: a bal oldalon tényleg erõs a fény, ez volt fõ fényként a témára és a háttér kivilágítására beállítva. Az ismeretlen elem: a gyermek helyzete a következõ másodpercben :-)
A szülõk kaptak mosolygós képet is (egyet, vagy kettõt. :-))

edk: A színek szándékosan ilyenek, keresem a megfelelõ beállításokat ehhez a projekthez, és azt gondolom, nagy vonalakban már meg is van. Ez az.

Szerintem a frizura nem attól kell függjön, hogy komoly-e a gyerek az adott pillanatban, vagy mosolyog, hanem attól, hogy mi áll jól neki. Úgy gondolom, hogy Marcinak jobban állna, ha a haja egyrészt nem lenne csapzott (ez szerintem semmiképpen sem elõnyös), másrészt az is jót tenne, ha nem lenne ennyire elõre nyalva (itt elsõsorban a halánték tájékára gondolok, de amúgy is).
Amúgy ez a frizura lenyalt, de nem rendezett. Olyan nem jó, na. Szerintem.
A ruha szöszös válla az szerintem sehogyan sem jó (mindegy, mi az oka), nekem minduntalan rátéved a szemem.

Szerintem a csapzott szót nem megfelelõen használod, vagy én nem ismerem jól, vagy mindkettõ, mert nem értem. A gyerek egy csöppet sem izzadt, vagy hasonló. Az ekkorák nem szoktak.
De oké, vettem, haj nem tetszik.

A pulcsiban igazad van, szöszteleníteni kell!
Te, én már annak örülni szoktam, ha a mintásról le tudom beszélni az anyukát! :-) De már írtam egy "fotózás elõtti tanácsok"-at. Lehet, bele veszem a boholytalan outfit-et is :-)

Akkor hogyan is mondjam, olyan csomókban összetapadt, mintha izzadt lenne. Egyébként szerintem izzadnak a kicsik is, csak még nem büdösek, mert nem telepedett meg rajtuk az a fajta baktériumkultúra, ami az izzadságot bontja bûzzé.
Nem baj, ha szöszös, ha nincs az élesség síkjában.
Az anyukák nehéz esetek, mivel õk az alapvetõ dolgokat sem veszik észre, és például nagyon kicsi gyereknél még azt sem engedik, hogy a textilpelenkát kivedd a gyerek feje alól... Én egyszer az életben fényképeztem pár hónapos gyereket egy ismerõsnek, soha többet, mert mondom, ott kellett magyaráznom, hogy ha kiveszem a fekvõ gyerek feje alól a textilpelenkát, attól még lehet belõle normális felnõtt, nem kap el semmi olyan fertõzést, ami visszavonhatatlan károsodást okozna.. :-)
A háromgyerekes családoknál jó a harmadik gyereket fényképezni, azzal már nincs gond. Az elsõt a széltõl is óvják, a másodikra még azért figyelnek, de a harmadik gyerek az felnõ magától. Tehát gyakorlatilag a fotózáskor azt csinálsz

vele, amit akarsz, mert már tudják a szülõk, hogy nem nyomorodik meg, ha nem teljesen higiénikus a fényképezõgéped, és azzal a kézzel nyúlsz a gyerekhez, amelyikkel a gépet is macerálod...

Ennek a gyereknek kicsit sincs csomókban összetapadva a haja.

"Bocs Marci, most jó, csak húzd már hátra a vállad, mert pont belelóg az élesség síkjába! Köszi!" :-)

Van egy fotós, (ejj, keresnem kell hozzá), aki 5-10 napos gyerekeket fotóz. Olyankor még annyit, és olyan mélyen alszanak, hogy kicsit sem zavartatják magukat, ha vicces pózokba csavarják õket. Nekem kicsit idegen, meg túlzó amit csinál, de mindenesetre érdekes. Na ott is biztos az anyukákat a legnehezebb meggyõzni, hogy nem, nem lesz baj.
Megvan! Stephanie Robin (www.stephanierobin.ca/index2.php)

Akkor fürtökbe, mindegy az...
Jaffa a link egyébként.

Anne Geddes is:klikk

Minden ok, a szem, szép éles, nagyon húzza a tekintetemet, de ez a hideg színvilág rátesz a meghökkent arckifejezésre egy lapáttal (hangulatilag). Ha a bõrszín kicsit melegebb lenne nekem jobban tetszene, de ez teljesen szubjektív megjegyzés.

Nem tudom, mi volt a cél a fotóval, de ha 1%-os alapítvány számára készült szánakozást kelteni, akkor tökéletes. :)

Ezek mind-mind erre hatnak:
- meghatározó a szinte monokróm, nagyon hideg, kékes színvilág
- a lapos, kontraszttalan világítás
- a steril fehér háttér, ami ráadásul piszkosszürkébe hajlik
- a gyerkõc testtartása, arckifejezése nem komfortos helyzetre utal, hogy finom legyek
- a kopott-szöszös gúnya (ami amúgy tök normális egy kölkön) hangsúlyos képelem lett

Csatlakoznek Venyerinhez, szerintem se talaltad meg a legjobb szinvilagot. Ez nekem ilyen "meghaltak a szuleim, csatold be a biztonsagi ovet" jellegu kepi vilag. Nem mondom, hogy gyerekportre csak rozsszin lufival legyen, de ez mar a masik veglet...

:-) Na, ezt már szeretem! Végre beindult valami!

Jelzem, hogy _minden_ tudatos a kép publikált változatának utómunkálataiban. Már a kiválasztás is végletekig rigorózus módon zajlott a részemrõl, a szülõk sem kaptak 15 képnél többet, ha jól emlékszem összesen tizenkettõt, pedig bepróbálkoztak egy "A nyers képeket megkaphatnánk?"-kal. Bocs, nem.
Az én koncepcióm az, hogy ez nem egy baba, hanem egy ember. Ez a fotó pedig egy portré. A végcél pedig egy portré sorozat falon négyzetméteres nagyításokkal, nem pedig tárcában illetve családi albumban lapuló képecskék. Arra bármi jó. Ha pedig az érintett szülõknek, vagy egyéb nézõknek ez a dolog bejön, akkor tessék, csak tessék!

Anne Geddestõl, meg felhõcskéshátteres-mosolygós-lágyítószûrõs babás fantázia-képektõl a hideg ráz. Tavaly volt szerencsém nyomdába küldeni egy egész baba-álmok naptárát. Jaj!
(Persze a népek vitték) :-)

Nos, ez az anti-Geddes dolog lett annyira izé, mint az eredeti.

Javasolnám az oldalai helyett a ló hátát... :)

Biztos az én készülékemben van a hiba, de mivan?

Az van, hogy át tetszett esni a ló túlsó oldalára.

Venyerin kartars annyira magas fokon muveli a magyar nyelvet, hogy sokszor mi egyszeru emberek mar nem tudjuk dekodolni. Sajnos gergo ugy tunik ennek aldozata lettel. Nekem szerencsere sikerult, mivel kisse raall az agyam, bar ez nem biztos, hogy nem valami betegseg a reszemrol, szoval ne vedd dicsekvesnek.
Arrol van szo, hogy a napocska-felhocske es a hullahazi hangulat a lo ket oldala es a lo hata meg kozotte van. Csak aztan a kozepre ulessel meg az a gond, hogy a ket szek kozott a pad van...

Ja es a kissrac bal oldalan a kepen jobbra lent, olyan fura az eletlenseg. Mintha egy kulon vekony vonal futna a pulcsi mellett. Gondolom valami utomunka gebasz sharpeninggel vagy ilyesmi?!

Plusz sharpening nincs ezen a képen. Amit ott látsz, az a raw feldolgozás során alaposan belehúzott derítés nyoma. A trikója elég sötét volt. Lehetne rétegekkel játszani, kivenni, de ezen a képen nincs semmi ilyesmi. Sima raw konverzió.

És köszi Milán a fordítást!

A pontokhoz Gábor:
- Szerintem ez is a lapostévéken, meg a magazinokon látható sok reklám hatása. A sok szín "szép színes" olyan mint a vegeta.
- A világítás nem lapos, meg kontraszttalan, hanem kiegyensúlyozott, értem? :-)
- Ha tehettem volna kiütöm teljesen, de pici benne maradt. A szürkeség a vinyettálás számlájára írható, azaz az enyémre, mert én állítottam ba (145mm-en nem szokás vinyettálni) Ezt magamra veszem.
- A gyerek maga ült így. Kb. három másodpercig. Lehet, hogy nem volt neki komfortos? :-)
- A trikó a világosítás nyomán szöszösödött ki. Nomtatás elõtt feltétlen gondolkozom még ezen.
Köszi!

A színekhez annyit mondanék még, hogy a kvázi monokróm az nekem be szokott jönni, semmi bajom vele, csak durván hideg irányba vitted most, és ez (nekem legalábbis) fura. A velviás portrénál kevés dolog tetszene kevésbé... :)

Namost ez olyan dolog, hogy ha az én fiamról készült volna a kép, el lennék olvadva. De mivel nem, így azt mondom, hogy szerintem akkor is jobban állna neki egy aranyos kis kócos frizura a homlokra és halántékra nyalt izzadt hatású tincseknél. És akkor legközelebb a fotózásra más színû, esetleg világosabb, rendesebb ruhában vigyék a gyereket. Vagy legalább olyan színû ruhában, ami a szene színéhez (barna) jobban passzol. Tehát én valami melegebb, barnás színû, nem kopott, nem szöszös ruhát adtam volna rá. Pláne, ha tényleg falra kerül majd a kép, jó nagyban, mert az a cél. (Hozzáteszem, hogy most, nagyjából 10 év távlatából tudom a saját gyerekeimrõl pár hónapos korukban készített képeimet is képként szemlélni, elvonatkoztatva attól, hogy õk vannak rajtuk. És meg kell mondanom, hogy a több ezer kép között csak 1-2 akad, ami megállja a helyét...)