Amikor Nyugat felé indultunk túrázni, fotózni, ez a néni mindig kérdezte tõlünk: lángos? palacsinta? Találgattunk, vajon itt lakik-e? Rászántam egy kis idõt, kiderítettem, hogy a férjével bizony itt laknak. Lángost se nagyon akartak innen a finnyásabbak, de aztán "rendeltem" négyet, mindenkinek nagyon izlett, vissza is mentem még nyolcért, persze a dagasztásra és a tészta kelésére mindig várni kellett. A lángosos külön kis sorozat lett, majd felteszem. Jobbra a háttérben a soha el nem készülõ ház sarka, az idõs párnak ott van disznóólja, újságolták hogy éppen lett hat kismalac.

Ezen az úton húzzák le traktorokkal a kivágott, legallyazott fákat, nagyon úgy tûnik, hogy inkább rablógazdálkodás folyik, telepítést, pótlást nem láttunk - Tóni biztos hozzá tud szólni a témához. Pár méterre balra egy fatelepszerûség van részben bekerítve, de amikor odasátorozott egy pár nem zavarták el õket, pedig este sötétben alig voltak láthatók a traktorokból. Az egyik traktor vitt a sátor közelébe egy kis fát, tüzet gyújtottak, hogy lássák a sátrat, ne tapossák el.

Négy éve és idén is egy darabig Pádison csak a szép tájakat akartam látni, de aztán megadtam magam és fotóztam más "látnivalókat" is. A régi és újabb kempingek földtörténeti korok szerint rétegzõdnek a környéken, egyszerûen otthagyják rothadni, rozsdásodni, építenek mellé másikat, már ha egyáltalán valaha is befejezik, mint ezt a házat itt, soha napján.

Ez is Padisból hazafelé

Az elsõ roll-filmes gépem, még saját készítésû lyukkal. Sajnos szétszedtem, én hülye, elsõre nem voltam megelégedve az "élességgel". Na mára többel nem boldogítlak benneteket.