saját magam által nagy becsben tartott sorozatom második darabja. szerintem most kezdek igazán pedzegetni valamit. remélem nem fulladok ki, koncepciózusnak érzem magam. nem volt könnyű felfigyelnem erre a múló, metafizikus tartalmakkal komplex módon átszőtt pillanatra. a kép fekete-fehér. az absztrakció az oka. itt is, mint a gondosan megtervezett sorozat többi tagjánál, ezen van a hansúly. a belső lét külső manifesztumainak, térbeli leképeződéseinek absztrakcióit keresem. úgy érzem sikerrel. ez a kép rólam szól. ez a kép az én képem. ez a kép az énképem. ez a kép: portré.

Tudom az emberábrázolás elég laposra sikerült, de ha 10 percet várok talán humanoid lények is a képre kerülhettek volna.

Nekem így jobban tetszik pagrus képe.