Végre egy lágyrajzú, piktoralista stílusú híd/város fotóm is elkészült. Az objektív egy saccper 150 éves valami, egy szál szemüveglencse réztubusban, ha a rekeszt kiveszi az ember - és ki kell venni - akkor f4-es fényerejû. A nega forte 9x12-es, 200-as. A hívás: Rodinal 1:100-ban, 1 óra 20 fokon. Sokat káromkodtam, mert a sárga szûrõt vagy 10x beleejtettem a hóba, vagy villamos ment el pont mögöttem, vagy egy teherautó... Emberek nem mertek közelíteni, de a megoldást a rendõrség hozta, a diáktüntetés miatt lezárták a partszakaszt, ahol voltam, így nem jöhetett arra semmi...:-) A rendõrök nem zavartak, fõleg, amikor látták, hogy idõnként az ég felé rázom az öklömet:-)

Instagram. Szegecs és Milán próbálkozásai a retrókamerával adták meg a kezdeti érdeklõdést, majd egy építész ismerõsöm csábított el végleg. Nagyon régóta van már kamerás mobilom, menetrendek, és egyéb feliratok rögzítésén kívül nem használtam soha semmire. Pedig olyan cucc, ami mindig nálam van, és remekül lehet kompozíciós gyakorlatokat végezni várakozás (busz, feleség, barát, autómosó, stb) közben. Az Instagram valamiért rá tudott venni erre. :-) Nem tudom, miért. A többi kompozíciós játék: http://web.stagram.com/n/vargham/ Ha esetleg találtok egy-két jobbat, akkor ne gyertek azzal, hogy miért nem normális géppel készült. Ilyenkor csak a telefon van nálam.

Sajnos koszos, karcos a negativ. Probaltam ungabungazni rajta, de igy is sok hiba van benne. Na nem az aszony lababan, azzal meg vagyok elegedve, hanem a kepben. Karoly

A kertemben készült, eső után. Állvány, makrosín, kihuzat, winder, távkioldó, tükörfelcsapás.