teszik. a címe kevésbé. közhelyes kicsit. nekem sokkal inkább az jut eszembe, hogy Fraktál.

pabo, kezdesz idegesíteni. Ha még egyszer leírod szóról-szóra amit akartam, kitekerem valamidet.

A kép kiváló.

:)

Nem tom, nekem ez a fakoronák alulról unalmas, bár ez megint az a kategória, amilyen típusú képeket egyszer az életben mindenki elkövet. És valahogy az sem tetszik, hogy bal felső fehéres, azaz, ha absztrakt/szimmetrikus, márpedig ez az, legyen absztrakt, azaz egyenletesebben kék az ég, a háttér, és rajta az ágak hálózata. Nekem a fraktál is közhelyes kicsit, igaz, más szinten és kevésbé. Mandelbrot és tsi. után agyba -főbe keresett és talált mindenki, akár fényképezőgéppel a kezében ilyen "alakzatokat", struktúrákat a természetben. Szép képeskönyvek vannak erről. Nagy divat volt a hetvenes-nyolcvanas években.

Magyarán szólva, boldogok a tudatlanok.
Miután valaki eléggé jártassá lett a fotóművészetben, már nem fogja örömét lelni az ilyen "egyszerű" képek ellövésében. További jártassággal a bonyolultabbakat sem csinálja meg és a folyamat vége az, hogy az illető semmilyen képet nem csinál. Legföljebb megnézegeti mások munkáit és megkérdezgeti: ezzel mi volt a célod?
így?

talajmente: szép strandot beszélsz, hangulatos, példaértékű. Továbbvive a következtetéseidet, csak vadzsenik léteznek? Mert aki tájékozott, azaz művelt a művészetében, az totál lebénul előbb-utóbb és nem csinál semmit? Ez hülyeség. Ilyen is van, olyan is van. Van, aki lebénul, de az tudatlanul sem lehetett valami nagyon tehetséges szerintem. Minél többet lát, olvas az ember, annál többet tanul, kialakul az ízlése, mert rájön, neki ez tetszik és nem az, és azt, ami tetszik neki, igyekszik az elején követni, de ez öntudatlanul megy inkább, aztán, ha van benne eredetiség, tehetség, elszabadul a Mester, az általa követett irányzat, stílus stb., szárnyai alól és létrehoz valami újat. Aki nem tanul, nem tájékozódik, az nem tud, az mindig elköveti a spanyolviasz felfedezését. Ez alól kevés kivétel van ugyan, de van, az a kevés, viszonylag tanulatlan "vadzseni", vagy akit mi annak hiszünk. Pl. Petőfi egészen meglepően művelt, tájékozott volt, viszont a versbeli személyisége, az imidzse

az persze a vadzsenié, ami imidzset viszont nem muszáj, hogy úgy mondjam "beszopnunk", elhinnünk. (Szerintem nem boldogok a tudatlanok, az boldog, akinek nincs tudata. A tudat: az ember legnagyobb szerencsétlensége és boldogtalanságának forrása.) Nem kellene ennyire leegyszerűsíteni a dolgokat. Én nem azt mondtam, hogy szar a kép, csak, hogy személy szerint unom és túl egyszerűnek találom, ez nem jelent semmit. Ha valaki boldog, hogy ilyeneket csinálhat, ám tegye, viszont, ha felteszi ide, a nyilvánosság elé tárja, akkor véleményeket vár, talán fejlődni akar, van valami célja, nem tudom, a fejlődés meg az, hogy egyre jobb képeket csinálsz, azaz nem ragadsz le a nagyon kézenfekvő témáknál, kompozícióknál, mert azokat százezren megcsinálták már. Szerintem, aki elkezd egy kicsit komolyabban fotózni, az valami olyat akar létrehozni, ami rá jellemző, amit csak ő tud, ennek folyamata pedig, ha sok képet nézeget, mit tud más, hogyan csinálja más stb. Szerintem nem kéne befosni

más képek nézegetésétől, hogy akkor majd beszárad, betöpped a saját tehetség. AKi tehetséges, mindenből tanul és csinál valami egyénit, aki kevésbé tehetséges, annak meg tökmindegy szerintem, hogy tanulatlanul vagy tanult, kiművelt módon készít konvencionális képeket. Nem lehet nem tudomásul venni, hogy a civilizációnk felhalmozó jelegű, muzeális civilizáció, mindent felhalmozunk, elrakunk, katalogizálunk, mindennek hosszú története lesz eképp, nem lehet nem nézni, mit csináltak már előttünk, hiszen ott van az orrunk előtt, mégha tudomást sem veszünk róla.

Tetszik! elég sok pluszt ad a kék égbolt, felhőfátyol párosítás, tényleg jó lett!

Biztos én láttam kevés fraktálfotóalbumot. Lehet, hogy egy időben kifejezetten divat volt ilyet csinálni, de attól _nekem_ ez a kép eredeti, mesél, jó. Ez a kép nem egyenlő azokkal a képekkel, ebben így látatlanul is biztos vagyok. Ami nagy plusz szerintem, az a színátmenet a háttérben. Fotosoppal se lehetne szebbet csinálni. Baromi erős ez a fraktúra ezzel a háttérrel. Megragad, magával ránt a végtelen és tört dimenziókba, ahogy egyre több és több részletet kínál, anélkül, hogy unalmassá válna.

csgy: ha egy képet már megcsinált valaki, akkor mi már ne is fényképezzük le? ha egy képet már megcsináltak, és én újra megcsinálom, az ugyanaz a kép? miért készítünk portrét? miért fotózunk virágot? tényleg, hány virágfotó született már? akkor soha többet nem szabad virágot fotózni, mert hogy annyian csinálták már?

Szerintem Gyuri nem erre gondolt... Persze majd ő megmondja, hogy pontosan mire gondolt, de én azt vettem le a szép hosszú vízparti napozóhelyéből, hogy csinálj sok képet, de nézz is sok képet, és ami talán a legfontosabb: gondolkodj is a képeiden. Dehát ez annyira közhely, hogy nem is tudom, minek írta le ilyen hosszan. És az is igaz, hogy attól, hogy közhely, attól még igaz.

Szóval az a lényeg szerintem, hogy fotózz akár virágokat, ha az esik jól neked, de ha ide felrakod, akkor számolj a következményekkel, ti., hogy jól megfikázzuk, és nem feltétlenül fogjuk a seggedet nyalni, hogy milyen überfasza képet csináltál. Egyébként virágfotóban is lehet újat és érdekeset alkotni, lásd Mapplethorpe képeit.

Jelen kép egyébként szép és dekoratív, jól tudna mutatni mondjuk egy iroda falán, de kb. két év múlva már mr. angel sem fog emlékezni, hogy ilyet is csinált.

ezesetben talajjal együtt értettük félre csgy ezen strandozatát:

>> Nekem a fraktál is közhelyes kicsit, igaz, más szinten és kevésbé. Mandelbrot és tsi. után agyba -főbe keresett
>> és talált mindenki, akár fényképezőgéppel a kezében ilyen "alakzatokat", struktúrákat a természetben. Szép
>> képeskönyvek vannak erről. Nagy divat volt a hetvenes-nyolcvanas években.

erre kérdem én, hogy na és? mármint: na és ha csináltak, az levon valamit ebből a képből? rosszabb lesz tőle? unalmasabbak a mai virágfotók, mint a 100 évvel ezelőttiek? unalmasabbak a portrék, mert már amazonast lehetne rekeszteni portréalbumokkal? (és most olvasom, rekesztettek is.)

(ja, és mielőtt megint flémezénk: ha nem lenne elég egyértelmű, a kérdéseim nem naivak, hanem inkább provokatívak.)

A kérdéseidre (istenkém... szörnyen utálom, de már félek, hogy azt hiszitek, hogy itten kőtáblát akarok emelni, pedig csak a kis bárgyú véleményecskémet próbálnám elmondani, tehát: _szigorúan szubjektív véleményem szerint_) a válasz az, hogy "igen" A kép értékéből igenis levon, hogy ezt már kb. ötvenmillióan megcsinálták előtte. Ugyanis pont ettől lesz csak egy szép irodai dekoráció, művészet helyett. Ez van. Pontosan ezért kell olvasni, képeket nézegetni, és tanulni. Hogy ne találd fel a melegvizet. Az egyáltalán nem baj, ha a magad örömére vagy csak a tanulás miatt magad is csinálsz olyan képeket, amiket már más megcsinált. Én is rengeteg olyat csinálok, sőt... Szinte csak olyanokat. És hát bizony ilyen módon nem is művészet, amit csinálok.

miattam nem kell hangsúlyoznod, hogy a saját véleményedet mondod.

elfogadom, amit írsz, észszerűen hangzik. de valami mégsem kerek egészen vele. mert a fotó nem matematika, ahol egy tételt egyszer bizonyítanak be először. minden további szép bizonyítás "csak" adalék. hány és hány jó képet kellene visszaminősíteni, ha mindig az elsőség számítana?

Mi lenne itt ha mindenki fotóművész lenne...
Szóval nem hiszem, hogy mindenki erre rendeltetett, még ha erre is törekszünk.

pabo!

Igen ez is igaz... De azért általában a kétmilliárdodik kép, ami hasonló stílusban készül, hasonló témáról, már valahogy unalmas szokott lenni. Főleg, ha a tisztes iparosmunkánál jobb minőséget/tartalmat nem tudunk felmutatni.


whitefulu!

A mondatod vége a kulcs: "...még ha erre is törekszünk." Nyilván a jelentős többség teljesen hiábavalóan törekszik erre, mert az életben nem fogja elérni. Jó eséllyel én sem. Ez a fotózás zen-jének egy része :D

Hmmm
Hát örülök, mégpedig azért mert vitát, gondolatokat, érzéseket váltott a kép /címe, tucatfotó mivolta stb../!
A cél EZ! Ha megmozdul valami az emberben,egy kép láttán, dühös lesz vagy csodálja, már megérte!
Egy jó képre ha ránéz az ember ami tökéletesen megfelel minden MEGTANULHATÓ fotós technikai követelménynek az emberben egy érzés fogan meg SZÉP ennyi megy tovább....
Ha felháborodik egy kép láttán /direkt hozom fel elsőnek a negatív érzelmeket/ vagy elsírja magát az művészet!!
Szerintem a művek mindig a mélyen megélt érzelmek hatása alatt születnek!
Tehát ha a szemlélőből is hasonlóan mély nem "középszerű" érzelmeket vált ki akkor a mű művészeti értékkel bír!
Ha ezt 100 emberből 1 éli át akkor csak neki szólt.. és nem hiszem hogy ez kudarc lenne!
A művészet mindig megosztotta a nézőközönséget és az igazi nagy művek igazán nagy és szélsőséges véleményeket formáltak!

Amit leírtam az a filozófiám egy része, és nem erre a "középszerű " képre értem, habár remélem hogy az az 1 ember is látni fogja akiből kivált valami mélyet...
Köszönöm mindenkinek!
:-))

nem értek egyet. sok olyan diszturbatív művet ismerünk, amitől elsírod magad, elhányod magad, öngyi hangulatod lesz, vagy éppen szexuális izgalomba jössz. ezek a dolgok sokszor üresen, öncélúan is használhatók, és semmi közük semmiféle esztétikához vagy világképhez.

pabo: én a hogyanról beszélek, mert perszehogy nincs két egyforma mű, de egyforma, hasonló kompozíciós fogások vannak, hasonló világítás, hasonló témák, mi értelme ugyanúgy világítva, ugyanolyan virágokat fotózni mondjuk Mapplethorpe után, az ő modorában? Ez egyszerű epigonizmus és unalmas, mert már volt előtte példa, előkép, de ha hozzáteszel valami kis plusszt, ami csak a tied, ami csak rád jellemző, azaz módosítol valamit, máris volt értelme fényképezned. Ha van minta előtted és te egyszerűen lemásolod a mintát, anélkül, hogy átszabnád kicsit, akkor az nekem unalmas, ennyi. Másnak más lehet, de én így gondolkodom a művészetről úgy általában. Nem biztos, hogy igazam van, sőt, de ha igazam is lenne, az sem jelentene semmit, nem egy igazság van, hanem sok, és szerintem jól elférnek egymás mellett. És mindenkitől bocsánat, hogy hosszúra nyúlok gyakran és ezek szerint közhelyeket szajkózom, amiket mindenki tud, nekem nem olyan egyértelműek a dolgok.

ezzel 100%-ig egyetertek. nem viszontvalaszkent mondom, hanem megjegyzes a kephez: en ilyesmi fraktalos kepet meg nem lattam. ez konnyen fakadhat a muveletlensegembol, de nem hiszem, hogy ez szamit.

Oké. Én meg tán azért láttam sok ilyet, mert pár éve elkezdett nagyon érdekelni a káoszelmélet, fraktálok, ilyesmi, és hozzáolvastam, hozzánéztem ezt-azt, ennyi. De, persze ez nem számít, csak esetlegesség.

A fotóimnál NEM ÉN vagyok a lényeg és nem az ÉN különlegességem hangsúlyos!!!
Nem egyről beszélünk!!!!
Ezt a csodállatos világot és annak pillanatait örökítem meg ahol élünk!
A főszereplő a környezet az "információ" csak átáramlik rajtam nem mindig szólok bele és "ferdítem" el a saját látásmódom szerint!
Nem tudom az miért baj ha az ember csak egyszerűen a dolgokat önmaguk szépségéért mutatja meg!
Ti mindannyian Különlegesről, Egyediről, Megismételhetetlenről beszéltek és miközben ezen cél lebeg előttetek számtala csodálatos pillanat megy el észrevétlenül mellettetek!!!!!!!
Nem célom hátatdobós produktumokra törekvű csodabogár lenni!
És ha mondjuk a MARSON lefényképeznék egy vörös sziklát és feltenném biztos borzasztóan középszerű fotó lenne ha nem tudnátok hol készült......