Vagy épp megcsókoljuk a sínt?

Ez nagyon, eszementül klassz. Nagyon vad, meredek ez az ív. Tetszik a sarkok besötétedése. Jó a fém-anyag anyagszerűsége. Jó az a fura évszám is valahogy. Príma, nagyon lendületes kép.

Anya csak egy van?

tetsz
ez az 1983-s széria, ez az, amikor elég sok megrendelés volt hajtűkanyarra-sinre, ha jól emlékszem

Szegeden ahol laktam (ott jartam egyetemre), az elottunk levo villamos (bocsanat: tuja!) megalloban 1892 volt a sinbe nyomva! :)))
Igaz, ez ugy 30 eve volt. Remelem, azota mar kicsereltek azt a sindarabot! Vagy meg mindig jobban tart, mint az uj? :)))

Karoly

Még eszembe villantak azok az erőművészek, akik sineket hajlitgatnak.
Most már tudom, h közéjük tartozol.
Diadaliv.
frankó ez.

No nézd már, hurrinak megszaladt a címadó fantáziája.
Azt hiszem, hogy kezdem érteni a magas művészetet és a magas színvonalú kritikát is, de azért hadd kérdezzek bele:
- Honnan a picsából látszik, hogy ez fém-anyag, azt leszámítva, hogy valószínűleg sínről van szó? (amellett, hogy lehet épp sínnek látszó, vagy Isten őrizz, sínt szimbolizáló tárgy is, a lényeg, hogy ha elvonatkoztatok a sín-gondolatkörtől, hát például a műanyag, a lakkozott fa és a latex gumi anyagszerűsége is épp oly lendületes ezen a képen)
- Hát igen, a sörösdoboz már csak így kanyarodik. (Jelzem, posthero Zenitarja is épp ugyanígy: a lendületes, magasan ívelő merészség és a gagyikanyar között még nem látom kristálytisztán a különbséget)
- Na persze, hogy a sörösdoboz a kanyarodás mellett még vinyettál is, de ez, akárhonnan nézzük, mégiscsak hiba. Nem értem, hogy ez miért nem a technikai öncélúság esete, a kompozíció miért lesz ettől jobb, hacsak úgy nem, hogy épp nem valami az üres semmi közepén?

Ez nem anyag-szerűség, hanem anya-szerűség, te kis csacsi.

Miért kéne redundáns módon igazolnia a fémszerőségét?
Elvégre nem mindegy, h mi hajlik.
Egyértelműség ohne szimbólum.
Technikai öncélúság a célkeresztben: éljenek a parafenomének
Uhri Gellert ( ha igy irja ) a sinekre
meg a hengerlyuk mögé.

talaj, ha tofozol nekem ilyen fat, akkor fem helyett latexallvanyt veszek a gepemhez.

a kulonbseg: itt a kanyar jol indokolt kompozicionalis elem, nelkule lenne egy nulla kep, igy meg egy ujszeru, vizualisan izgalmas terhajlitas. TERHAJLITAS. ez a lenyeg. ott meg egy kituggyamijen latvan van lefotozva kicsit terhajlitva, hogy ugy majd biztos jobb lesz. de nem. mert tudni kell azt is, hogy miert, mi es hogyan hajoljon meg. ott leginkabb a miert hianyzik nekem. itt nem hianyzik. ertem.

Továbbra is magas nekem, mint disznónak az óratorony, de majd csak megemésztem. Illetve ezt a legutóbbi hozzászólást épp nem, mert ennek se füle, se farka. Két fajta térhajlításról van szó és az egyik jó a másik nem jó és pabó ezt érti, talaj meg nem - nekem ez jött át belőle.
Ha találok tuskó alakú koszos vasat és sín alakú koszos fát, azonnal lefotózom. Addig gyűjtögethetsz a latexálványra.
Mi a helyzet a vinyettel?

(illetve: az a lényeg, hogy ez a sín valójában is lehetett volna kanyarú, míg pl. a Cseszneki Vár az nem, mert arról lesír, hogy tökegyenes?
Ha így, akkor azt már értem, hogy a vár mér' nem jó halszemmel; hogy a sín mér' jó, azt meg még felfoghatom)

Én nem láttam a hivatkozott halszemes várat, de a lényeg valóban az, hogy tesz-e hozzá valami mást a valósághű leképezésen túl. Eredetileg nem akartam, mert elég gyenge kontakt, de mindjárt felteszem a párját is.

Úgy érted a valósághű leképezés HELYETT?

Hát igen. Ha sín, akkor Diósgyőr.

Én TÚL-ra gondoltam, vagyis a dokumentarista pofonlőttem és kész - ettől ami a képen van lehet szép - felvételhez ad-e mást is. Erősít valami ritmust, a torzítással más jelentést kap, stb.

talajmente: ha nem lenne semmi a címben, akkor is tudnám, hogy ez sín, mert láttam már sint, az ilyen, nehéz, rozsdás, kopott fém. Aki viszont még soha nem látott sint, annak lehet akár óralánc is. Extrémnagylátó hengerlyuk és posthero 16mm: p. agybafőbe nagylátózta a valójában unalmas kompozícióit, itt viszont nem lehet eltekinteni tőle, hogy a kép különleges, egyedi technikával készült, és a kép is különleges: semmi egyéb, mint egy abszolút köznapi cucc, egy sínrész, de abszolút minimalistán megcsinálva, kihasználva a hengerlyuk térhajlító perspektíváját. A képen nincs semmi, csak egy abszurd módon hajló sín, üres, kifehérdett ég, de úgy, hogy a vinyettálástól mintegy fénylő glória van a sínrész fölött, és a vinyettálástól a kép felső része mintegy a sínnel együtt görbül. Világos: nem ez a világ legjobb, legmélyebb képe, de egy igen érdekes technika igen érdekes megvalósítása, egy archaikus ízű, súlyos indusztriál minimál.

csdy összefoglalás teljes!

Pont ezért jó a vinyettállás is, mert a kép szerves része, a kompozíció szerves része. De amúgy is, szerintem pl. a lyukkamarás képeknél (lásd Károlyét) vagy a nagyformátumban ugyancsak extrém nagylátónál vagy csak nagyobb mozgásoknál fellépő vinyettálás az a kép része, nem hiba, sőt, én pl. nagyon szeretem, de igazából akkor jó a dolog, ha nem véletlen, hanem tudatos számítás műve, ha az alkotó, aki használja a lyukkamerát de akármilyen kisfilmes gépet és optikát stb., tudja, hogy vinyettálni fog és hogyan és ezt beleszámolja, építi a képbe. Pl. poshero is, ha megcsinálja valahogy a maga eszközeivel, jól komponálva stb., ezt a sín-projektet, akkor lett volna egy érdekes és tán jó képe, de persze ez tehetség, jó szem, meg sok egyéb kérdése is. Vagy akárha a malomban kiválaszt valami érdekesebb elemet, és közelmegy hozzá és úgy nagylátózza meg, akkor is lett volna valamije, vagy azon az ódon pinceszerű helyen. Szóval a kreatív és az invenciót nélkülöző nagylátóhasználat más tészta.

nattyon klafa industrial, mintha en csinaltam volna!