Néha arról álmodom, hogy mikor ilyen tájat látok, akkor megengedhessem magamnak azt a luxust, hogy kivárjam (vagy visszamenjek többször), amíg az ég, a felhõk, a fények-árnyékok a földön, meg különben is, minden olyan tökéletes lesz, ami az ehhez az egyébként tökéletes látképhez passzol. Persze szép, amit lehet, kihoztál belõle, csak megindult az agyam, milyen lehetne még...

A második tájam a Vértes után, nejem szülõfaluja a szomszédban van. Viszont e falu neve Romhány, az i betû jelzõként jó a tájjal.